~Reita Szemszöge~

Nővéremmel és anyámmal költöztünk Seoulba mivel anya itt kapott állást.. Nem a legjobb iskolába lettünk beíratva.. de nekem az a fontos az egészben hogy a nővéremmel legyek.. Nem tudok olyan könnyen beilleszkedni egy új környezetbe.. Jegyeim viszonylag jók.. így a többiek kinéznek az osztályból..
Egyszer rontottam nővérem és anyu is leszidott így inkább maradok jó tanuló.. Nővérem bezzeg nem olyan.. Amit viszont nem szeretek, hogy cigizik, és néha iszik.. tetejébe még anyával mindig veszekednek.. Én nagyon szeretem anyát is így két oldalon vergődöm..
A mai nap is szépen indult… de most nem részletezném…

- Ha kilenc órád van, hogy vársz rám?? –néztem utána értetlenül hisz én hamarabb végzek..
- Úgy csinálsz, hugi mintha nem ismernél.. –ment el nevetve így én is bementem a terembe.
A megszokott ablak melletti helyemre mentem majd kipakoltam az órára kellő dolgokat…
Az óra nagy része az ablakon való kinézésből állt nálam.. és hallgattam a tanárt..

Harmadik óra után kimentem a büfébe, mert megkordult a hasam.
Amilyen mákom volt kilométeres sor volt… Így vagy éhen halok, mert nem állok sorba vagy sorba állok és a tanár nyír ki mert kések óráról… sóhajtva az utóbbit választottam és beálltam a sor végére 2 srác mögé. Még nem is láttam őket.. Pedig kitűnnek a diákok közül.. Az egyik egy szőke viszonylag hosszú hajú, de hátul össze volt fogva. A másik srác bár annyira nem tűnt, ki de a szőke mellet igen..
Hátra fordult én pedig egyből lesütöttem a szemem.
- Nyugi már.. Új vagy itt?? – kérdezte tőlem. Felnéztem rá.
- Nemrég költöztünk ide.. –mondtam zavartan.
- Reita.. –hallottam legjobb barátnőm hangját. Oldalra fordultam és 3 méterre állhatott, de már csökkentette is a távolságot mivel idejött hozzám
- Már megint te? – kérdezte flegmán Sohyun. – Nem elég hogy az osztályban elkell téged viselnem…
-Ezt én is mondhatnám…
- Ren hagyd abba.. Nem kell a balhé..
- Nem bizony.. – bólogatott Sohyun.
- A nevem Minhyun… - nyújtsa felém a kezét én meg csak nagy szemekkel nézek..
Sohyun megfogja csuklóm majd kezem a Minhyunéba helyezi én meg teljesen elpirulok..
- Reita. –böktem ki majd egyből elhúztam a kezem.. és lesütöttem szemem.
-Ti honnan ismeritek egymást Sohyun?– nézett rá. És kettőnk közt mozgatta kezét.
- Összefutottunk.. – nevetett fel..
-Áh értem…- mondja szemét forgatva..
- Menjünk közbe… - mutattam a sor felé.. hisz mindjárt kilyukad a gyomrom.
Már nem voltak sokan, de a csengő is lassan szól.. Csendben álltunk a sorban és mikor Renék kerültek volna sorra Min előre engedett minket.. Ami Rennek nem nagyon tetszett, de befogta a száját… Így gyorsan tudtam venni egy kis szendvicset majd megöleltem Sohyunt és rohantam az osztályterembe…

Unalmasan teltek a további órák.. és közbe Minhyun járt a fejemben…
Utolsó órámról csengettek ki így szedtem a cuccom és indultam ki a kocsihoz.