~Reita
Szemszöge~
-Gyors
– válaszolom Tiff-nek és beszállok az autóba..
-Addig jó.. – rántja meg vállát.
-Addig jó.. – rántja meg vállát.
Haza
érve szobámba mentem és semmi kedvem nem volt tanulni így csak
kifeküdtem az ágyon és telefonom babráltam..
Addig,
addig babráltam, míg elnyomott az álom. Tiff ébresztett fel hét
óra körül hogy vacsorázzak. Nagy kómásan lesétáltam a
konyhába...anya szokásos helyén ült. mellé ültem Tiffany pedig
mellém nehogy anya mellé üljön...
Megettem a szokásos nagy adagomat, Tiffék már meg se lepődnek azon, hogy mennyit eszek.
- Köszönöm elég volt. - mondtam miközben letettem az evőeszközt.
- Egészségedre. - mondta anya mosolyogva.
- Megyek is.. - álltam fel az asztaltól.
- Én is. - Mondta Tiffany és utánam jött. - Nem viszed el megsétáltatni Dinát? - Kérdezte miközben mentünk fel a lépcsőn.
- De, elvihetem... de, mért nem te viszed?
- Tudod nagyon jól...hogy milyen vagyok kutyasétáltatás közben.. - húzta meg vállát majd a szobájába sietett. Nah persze, szereted csibészezni pont ezt, hagynád ki. Biztos tervel valamit. Visszamentem én is a szobámba majd vettem pulcsit fel és lementem, elővettem a pórázt, ami egy erősebb fajta, vagyis lánc. Kimentem majd a hátsóudvart céloztam meg mivel ott tartjuk Dinát. Aki egy rottweiler, Tiffany nagyon szereti ezt a fajtát. Anya ellenezte, de közösen rávettük, hogy ő legyen. Legjobban Tiffre hallgat, Anyára egyáltalán nem hallgat csak néha napján. Rám meg attól függ, hogy miben. Most békésen fekszik a fa alatt így oda megyek hozzá, leguggolok, majd nyakörvére teszem a pórázt.
- Na, gyere kislány. – mondom neki és egyből felpattan. Előremegyünk majd ki a kapun. Már szürkület van, és a lámpákat is felkapcsolták. Dina szinte az egész úton végig húz. Azért próbálom visszatartani, csak nehéz. Az egyik háznál eléggé elidőzik és szimatol. Így kifújhatom magam.
- Reita? – hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot. Ahogy megfordultam Dina is felfigyelt a jött vettre. Minhyun állt mögöttem olyan öt méterre, szatyrokkal a kezében.
- Szia. – köszöntem neki nagy szemekkel. Dina pedig rámorgott. – csend! – szóltam rá.
- Szép kutya. – mondja mosolyogva.
- A nővéremé. – mondtam.
- Erre laktok? – kérdezi közbe egyre közelebb jön. De Dina nem engedi teljesen a közelembe így két méterre állt meg.
- Igen. Arra. – mutatok Min hátamögé.
- Én itt lakom. – mutat a melletünk lévő házra. – Nem jössz be esetleg? – kérdezi.
- Most nem, talán majd máskor. –mosolygok rá zavartan.
- Ugyan gyere. – lép egyet hirtelen Dina pedig ráugat.
- Dinával nem könnyű. Bocsi… - mondom neki majd kikerülve őt indulok el.
- Várj! – kiált utánam.
- Mondjad? – fordulok meg.
- A telefonszámod megadod? –kérdi a felmutatva mobilját.
Elmosolyodok majd vissza megyünk. És beírom telefonjába a számom. Utána már tényleg haza mentem. Dinát vissza vittem a hátsó kertbe majd bementem és egyből a fürdőt céloztam meg hogy letusoljak. Amint végeztem egy törölközőt magam körétekerve mentem vissza a szobámba mivel nem vittem be ruhát. A telefonom az ágyon hevert és pittyegett. Megnéztem és volt egy nem fogadott hívásom. Leültem az ágyra majd visszahívtam a számot.
- Szió. – szólt bele valaki a telefonba.
- Szia. Ki vagy? – kérdeztem a telefonba mivel nem volt ismerős a hangja.
- Minhyun. – mondta meglepetten.
- Úristen, bocsi nem ismertem fel a hangod. – mentegetőztem.
- Semmi baj, nyugi már. – nevetett. – Most nem találkozunk?
- Most? – kérdeztem vissza de nem vártam rá választ. – Hát, éppen most jöttem ki a zuhany alól, tehátt nem kéne már kimennem.
- Szóval a zuhany alól.. – gondolkozott el.
- Igen. Miért? – kérdeztem értetlenül.
- Miben vagy? – kérdezte kajánul.
- Nem mindegy? – kérdeztem vissza tetleges felháborodással.
- Hé, mondam már hogy nyugi. – kuncog. – Csak kíváncsi vagyok.
- Ha annyira tudni akarod éppen egy száll törölközőben ülök az ágyamon. - Annyitt hallok hogy valamit kiköp és köhögni kezd. – Na megne fulladj nekem. – mondom aggódva.
- Nyugi.. –köhögi. – még élek. – mondja furcsa hangnemben.
- Helyes. Nem vállalnák érted felelősséget. – bólogatok, bár ő ezt nem látja.
- Pedig fogsz.. –hangján hallani lehet hogy fülig ér a szája.
- Kétlem. –emelem fel orrom.
- Holnap nem találkozunk? Mondjuk a plázában lévő kávézóban holnap 2-kor. Okés szia. – és le is tette a telefont.
- Hát ezt jól megbeszélted magaddal. – nézem a készüléket a kezemben. Majd visszadobom az ágyra és keresek pizsamának valót ami egy póló és egy rövidnadrág lett.
- Reitaaa – kiált Tiffany. Egyből felpattanok majd átrohanok a szobájába.
- Azta.. – ennyijött ki a számon mivel egy kék hajú Tiffanyval találtam magam szembe.
- Na milyen lett? Hogy áll? – kérdezi hatalmas vigyorral száján.
- Őszintén? Kurva jó? – csillannak fel szemeim a döbbentet után.
- Akkor megnyugodtam. –kacsint rám.
- Szóval ezért kellett nekem sétálni vinni a kutyát. – teszem karba kezem.
- Igen. –nevetett fel. Majd lehuppant az ágyára.
- Tiff képzeld. – megyek mellé. – Összefutottam Minhyun-nal.
- Az meg ki? – kérdezi ledöbbenve Tiff.
- Egy srác a suliból. Ma találkoztam vele először a büfénél. – gondolkodom el. – És most kutyasétáltatás közben. Sohyun osztálytársa.
- És mi volt? – ül fel az ágyon és rám szegezi figyelmét.
- Hát elkérte a számom. –pirulok el. – És most beszéltem vele. –sütöm le szemem.
- Ez jó hír. – teszi vállamra kezét. És őszinte mosoly van arcán.
- És elhívott holnap, hogy találkozzunk.
- Azaz randira hívott.. –bökött oldalba és huzogatta szemöldökét.
- Nem! – csattanok ki.
- Ugyan ne is tagadd. – nevetett és eldőlt az ágyán. – Holnap akkor majd mutass engem neki be! – tudni akarom hogy kivel lesz a húgom holnap. – kacsint.
- És te mit csináltál ma? – kérdeztem mivel van egy olyan érzésem hogy nem volt iskolában mert nem láttam sehol és nem is hallottam semmi rosszat.
- Jaj egy sráccal JR-nek hívják vagyis beceneve. – pirulkicsit el.
- Na pasizik. – legyintek és hülye fejet vágok.
- Beszél a másik.- nevet fel és oldalba bök.
- És milyen? – mosolygok rá.
- Dögös, vagány, vicces és jófej. – áradozik. – Ja és féltékeny tipus.
- Oh~ értem. – mondom sejtelmesen.
- Majd holnap megmutatom. – vigyorog.
- Kíváncsian várom. – kacsintok, majd felállok az ágyáról. – Szép álmokat kék hajú nővérem. – borzolom meg haját és gyorsan kifutok a szobából nehogy vissza adja.
Bebújok a takaró alá telefonom kezembe veszem majd a híváslistában elmentem Minhyun számát. Oldalra rakom a telefont majd egyből álom jön a szememre.
Megettem a szokásos nagy adagomat, Tiffék már meg se lepődnek azon, hogy mennyit eszek.
- Köszönöm elég volt. - mondtam miközben letettem az evőeszközt.
- Egészségedre. - mondta anya mosolyogva.
- Megyek is.. - álltam fel az asztaltól.
- Én is. - Mondta Tiffany és utánam jött. - Nem viszed el megsétáltatni Dinát? - Kérdezte miközben mentünk fel a lépcsőn.
- De, elvihetem... de, mért nem te viszed?
- Tudod nagyon jól...hogy milyen vagyok kutyasétáltatás közben.. - húzta meg vállát majd a szobájába sietett. Nah persze, szereted csibészezni pont ezt, hagynád ki. Biztos tervel valamit. Visszamentem én is a szobámba majd vettem pulcsit fel és lementem, elővettem a pórázt, ami egy erősebb fajta, vagyis lánc. Kimentem majd a hátsóudvart céloztam meg mivel ott tartjuk Dinát. Aki egy rottweiler, Tiffany nagyon szereti ezt a fajtát. Anya ellenezte, de közösen rávettük, hogy ő legyen. Legjobban Tiffre hallgat, Anyára egyáltalán nem hallgat csak néha napján. Rám meg attól függ, hogy miben. Most békésen fekszik a fa alatt így oda megyek hozzá, leguggolok, majd nyakörvére teszem a pórázt.
- Na, gyere kislány. – mondom neki és egyből felpattan. Előremegyünk majd ki a kapun. Már szürkület van, és a lámpákat is felkapcsolták. Dina szinte az egész úton végig húz. Azért próbálom visszatartani, csak nehéz. Az egyik háznál eléggé elidőzik és szimatol. Így kifújhatom magam.
- Reita? – hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot. Ahogy megfordultam Dina is felfigyelt a jött vettre. Minhyun állt mögöttem olyan öt méterre, szatyrokkal a kezében.
- Szia. – köszöntem neki nagy szemekkel. Dina pedig rámorgott. – csend! – szóltam rá.
- Szép kutya. – mondja mosolyogva.
- A nővéremé. – mondtam.
- Erre laktok? – kérdezi közbe egyre közelebb jön. De Dina nem engedi teljesen a közelembe így két méterre állt meg.
- Igen. Arra. – mutatok Min hátamögé.
- Én itt lakom. – mutat a melletünk lévő házra. – Nem jössz be esetleg? – kérdezi.
- Most nem, talán majd máskor. –mosolygok rá zavartan.
- Ugyan gyere. – lép egyet hirtelen Dina pedig ráugat.
- Dinával nem könnyű. Bocsi… - mondom neki majd kikerülve őt indulok el.
- Várj! – kiált utánam.
- Mondjad? – fordulok meg.
- A telefonszámod megadod? –kérdi a felmutatva mobilját.
Elmosolyodok majd vissza megyünk. És beírom telefonjába a számom. Utána már tényleg haza mentem. Dinát vissza vittem a hátsó kertbe majd bementem és egyből a fürdőt céloztam meg hogy letusoljak. Amint végeztem egy törölközőt magam körétekerve mentem vissza a szobámba mivel nem vittem be ruhát. A telefonom az ágyon hevert és pittyegett. Megnéztem és volt egy nem fogadott hívásom. Leültem az ágyra majd visszahívtam a számot.
- Szió. – szólt bele valaki a telefonba.
- Szia. Ki vagy? – kérdeztem a telefonba mivel nem volt ismerős a hangja.
- Minhyun. – mondta meglepetten.
- Úristen, bocsi nem ismertem fel a hangod. – mentegetőztem.
- Semmi baj, nyugi már. – nevetett. – Most nem találkozunk?
- Most? – kérdeztem vissza de nem vártam rá választ. – Hát, éppen most jöttem ki a zuhany alól, tehátt nem kéne már kimennem.
- Szóval a zuhany alól.. – gondolkozott el.
- Igen. Miért? – kérdeztem értetlenül.
- Miben vagy? – kérdezte kajánul.
- Nem mindegy? – kérdeztem vissza tetleges felháborodással.
- Hé, mondam már hogy nyugi. – kuncog. – Csak kíváncsi vagyok.
- Ha annyira tudni akarod éppen egy száll törölközőben ülök az ágyamon. - Annyitt hallok hogy valamit kiköp és köhögni kezd. – Na megne fulladj nekem. – mondom aggódva.
- Nyugi.. –köhögi. – még élek. – mondja furcsa hangnemben.
- Helyes. Nem vállalnák érted felelősséget. – bólogatok, bár ő ezt nem látja.
- Pedig fogsz.. –hangján hallani lehet hogy fülig ér a szája.
- Kétlem. –emelem fel orrom.
- Holnap nem találkozunk? Mondjuk a plázában lévő kávézóban holnap 2-kor. Okés szia. – és le is tette a telefont.
- Hát ezt jól megbeszélted magaddal. – nézem a készüléket a kezemben. Majd visszadobom az ágyra és keresek pizsamának valót ami egy póló és egy rövidnadrág lett.
- Reitaaa – kiált Tiffany. Egyből felpattanok majd átrohanok a szobájába.
- Azta.. – ennyijött ki a számon mivel egy kék hajú Tiffanyval találtam magam szembe.
- Na milyen lett? Hogy áll? – kérdezi hatalmas vigyorral száján.
- Őszintén? Kurva jó? – csillannak fel szemeim a döbbentet után.
- Akkor megnyugodtam. –kacsint rám.
- Szóval ezért kellett nekem sétálni vinni a kutyát. – teszem karba kezem.
- Igen. –nevetett fel. Majd lehuppant az ágyára.
- Tiff képzeld. – megyek mellé. – Összefutottam Minhyun-nal.
- Az meg ki? – kérdezi ledöbbenve Tiff.
- Egy srác a suliból. Ma találkoztam vele először a büfénél. – gondolkodom el. – És most kutyasétáltatás közben. Sohyun osztálytársa.
- És mi volt? – ül fel az ágyon és rám szegezi figyelmét.
- Hát elkérte a számom. –pirulok el. – És most beszéltem vele. –sütöm le szemem.
- Ez jó hír. – teszi vállamra kezét. És őszinte mosoly van arcán.
- És elhívott holnap, hogy találkozzunk.
- Azaz randira hívott.. –bökött oldalba és huzogatta szemöldökét.
- Nem! – csattanok ki.
- Ugyan ne is tagadd. – nevetett és eldőlt az ágyán. – Holnap akkor majd mutass engem neki be! – tudni akarom hogy kivel lesz a húgom holnap. – kacsint.
- És te mit csináltál ma? – kérdeztem mivel van egy olyan érzésem hogy nem volt iskolában mert nem láttam sehol és nem is hallottam semmi rosszat.
- Jaj egy sráccal JR-nek hívják vagyis beceneve. – pirulkicsit el.
- Na pasizik. – legyintek és hülye fejet vágok.
- Beszél a másik.- nevet fel és oldalba bök.
- És milyen? – mosolygok rá.
- Dögös, vagány, vicces és jófej. – áradozik. – Ja és féltékeny tipus.
- Oh~ értem. – mondom sejtelmesen.
- Majd holnap megmutatom. – vigyorog.
- Kíváncsian várom. – kacsintok, majd felállok az ágyáról. – Szép álmokat kék hajú nővérem. – borzolom meg haját és gyorsan kifutok a szobából nehogy vissza adja.
Bebújok a takaró alá telefonom kezembe veszem majd a híváslistában elmentem Minhyun számát. Oldalra rakom a telefont majd egyből álom jön a szememre.
